Temetés

Temetés, gyász, elbúcsúzás

Megrendítő az Ön számára kedves szerette elvesztése? Úgy érzi, mintha kitéptek volna Önből egy darabot? Szeretne valahogy megvigasztalódni? Szeretne méltó módon búcsút venni? Szeretné, ha lennének együttérző társai gyászában?

Forduljon bizalommal ezekben a szomorú órákban is a lelkipásztorához és segítőihez, akiknek gondja van a gyászolókra és akik igyekeznek mindent megtenni azért, hogy vigasztalást nyújtsanak az Ön és családtagjai számára. Szeretnénk segíteni abban, hogy Ön a lehető legméltóbb módon búcsút vehessen elhunyt szerettétől. Mindehhez hozzá tartozik a szépen végzett temetési szertartás, egy szép ének eléneklése, egy imádság, amelyben ki tudjuk fejezni fájdalmunkat, és minden, amit még megtehetünk elhunyt szerettünkért.

Mikor értseítsem a lelkipásztort?

Minél hamarabb. Kérjük, hogy napközben hívja fel a lelkipásztort, akivel megbeszélnek egy személyes találkozót, és e találkozó keretén belül a temetés időpontját az egyéb szükséges teendőkkel.

Milyen dokumentumokat szerezzek be?

Az elhunytak részére külön anyakönyv van fenntartva a plébánia irodájában. Minden elhunyt neve és adatai be vannak jegyezve ebbe a nagy könyvbe. A családfakutatás sok esetben ezen anyakönyvi adatok szerint történik. Célunk, hogy az elhunytakat minél pontosabb adatokkal anyakönyvezzük.

Nagyon fontos, hogy amikor a lelkipásztorral megbeszélt találkozóra megy, akkor vigye magával az anyakönyvezett (Anyakönyvi Hivatal pecsétjével ellátott) Halottvizsgálati Jegyzőkönyv („List o prehliadke mŕtveho“) másolatát és a Halotti Anyakönyvi Kivonat („Úmrtný list“) másolatát. E két dokumentum hiányában nem végezhető el a temetési szertartás.

Szokás-e harangozni? És Mikor?

Egyházközségünkben szokás az elhunytak kiharangozása. Erre a lelkipásztorral történt személyes egyeztetés után van lehetőség, aki egyezteti ezt az igényt a sekretyéssel. A harangozás azonban csak egyházi temetés esetén lehetséges.

Mi tehetek még elhunyt szerettemért?

Javasoljuk, hogy végezzenek virrasztó imádságot az elhunyt halálának estéjén a családban. Hívja meg rokonait, barátait, szomszédait és imádkozzanak szerettéért. Egyházközségünkben szép szokás, hogy erre az elhunytért való imádságra az esti szentmise előtt kerül sor. Ez a sekrestyéssel történt előzetes egyeztetés után lehetséges.

Amikor pedig arra kerül a sor, hogy a temetés végén a koporsóra földrögöt dobunk, ezt ha lehet, ne mulasszuk el. Ez az egyszerű gesztus az elengedésnek és a búcsúnak egy fontos gesztusa. Tulajdonképpen abban segít bennünket, hogy a halál ténye minél valóságosabb és elfogadhatóbb legyen számunkra.

Nagyon fontos, hogy szerette halálának évfordulóján kérje lelkipásztorát, hogy szentmise keretében a helyi közösséggel együtt imádkozzanak elhunyt szerettéért.

Kivigyük-e a gyermekeket a temetőbe?

Ajánlunk önnek egy kis írást egy gyermekpszichológustól. Segítségére lehet abban, hogy Ön mint szülő, hogyan segítheti gyermekét a gyász idején. Hiszen a gyermek is gyászol. Jó, ha figyelmet fordít rá is ezekben a napokban.

Kérjük olvassa el és fontolja meg Szilágyi Diána pszichológus: Fogjuk kézen gyermekeinket!    c. írását, hogy valóban célszerű-e a gyermekeket távol tartani a temetőkerttől és a temetéstől.

Történelmünkkel egy idős az a szokásunk, hogy halottainkat eltemetjük, meggyászoljuk, és rendszeresen lerójuk előttük tiszteletünket. Régebben a haldokló otthon töltötte utolsó napjait, majd miután elhunyt, a család házában ravatalozták fel, a családtagok mosdatták meg és virrasztottak mellette. Csak ezután történt meg a végső búcsú a temetőben. Így a gyerekek is szemtanúi, sőt, részesei lettek a gyász folyamatának. Mai világunkban, mint annyi mindenből, a halálból is tabutémát kovácsoltunk. Hozzátartozóinkat ma már nem a család körében éri a halál, hanem kórházban, szeretetotthonban, netán öregek otthonában. A ravatalozás szertartásának helyszíne sem az otthon, hanem a temetők hivatalos ravatalozója. A virrasztás, mosdatás ma már teljesen kikopott a rituálék sorából. A halállal kapcsolatos teendők nagy részét nem a családtagok, hanem vállalkozók végzik el a rokonok figyelő szemeitől távol. Ezért aztán nekünk, felnőtteknek sem mindig van pontos képünk arról, mi is történik ilyenkor, de gyermekeink még nehezebb helyzetben vannak. Pedig kérdeznek ők, bátran, őszintén és kíváncsian, nekünk meg csak egyetlen dolgunk lenne: válaszolni. Ugyanúgy, ahogy ők kérdeznek. De a legtöbb szülő nem válaszol. Inkább elüti a gyerek kérdését azzal, hogy ő ehhez még kicsi, vagy egész egyszerűen közli vele, hogy ez nem az ő dolga, foglalkozzon mással. Elüti, de nem oldja meg. Mert a gyerek ettől még foglalkozni fog a kérdéssel, ám szegényt még az is magára hagyja a kérdés megválaszolásában, akire leginkább számít a világ és az élet megismerésében: a szülei. De miért nem mernek sokan válaszolni? Mitől félnek, mitől féltik gyermekeiket? Miért tabu a halál (és párja, a születés)? A halál elkerülhetetlen mindannyiunk számára. Egy olyan „rossz”, ami szerves része az életnek, életünknek. Rossz, mert végérvényes, visszafordíthatatlan, meg másíthatatlan. Fájdalommal és gyásszal jár. És mi sem értjük pontosan, mit is jelent az: meghalni. Azt sem tudjuk, nem is tudhatjuk, mi következik utána. Ezért sokan úgy gondolják, jobb, ha be sem engedik életükbe. Ha kipucolják a család életéből, még akkor is, ha egyébként aktuális lenne beszélni róla, megélni a veszteséget. Pedig minél őszintébben merünk erről (is) beszélni, annál kevésbé válik félelmetessé. Amikor a gyerek kérdez, beszéljünk róla: mondjuk el az ő szintjén saját élményeinket, tapasztalatainkat és véleményünket. A gyerekek a halál minden részletére kíváncsiak: hogyan történik, milyen érzés, mi van utána. Persze, minél kisebb, annál kevésbé fogja még fel a halál végleges mivoltát, de ha a kérdéseire mindig kap választ, azok szépen, fokozatosan beépülnek az ő világába, gondolkodásába. Elmondhatjuk, hogy mindenki másképp hal meg, hogy a halál után a test már nem érez, nem lát, nem hall. Még arról a kettősségről is beszélhetünk velük, amit test és lélek együttese jelent, ki-ki aszerint, hogy miben hisz. Abba is beavathatjuk a gyereket, hogy a halállal kapcsolatban milyen hiedelmek, hitek vannak. Hogy léteznek olyanok, akik hisznek a túlvilágban, az újjászületésben, de olyanok is akadnak, akik szerint az életnek ott egyszer és mindenkorra vége szakad. Ne próbáljuk meg más dolgokhoz hasonlítgatni a halált; ne mondjuk azt, hogy olyan, mintha aludnál, csak sosem ébredsz fel belőle. Ezzel ugyanis rendesen elvehetjük a kedvét attól, hogy este pihenésre hajtsa a fejét. És ha meghal egy hozzátartozó vagy egy szeretett lény, ne titkolózzunk a gyerek előtt. Tudassuk vele a tényt, hogy az, akit szeretett, örökre eltávozott és ezen túl Istennel van együtt. Ügyeljünk persze arra, hogy mindezt úgy tegyük, hogy ő is értse, felfogja. Fájdalmas lesz neki, ahogy nekünk is, de ez természetes. De ha azt látja, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben az érzései teljesen normálisak, hiszen anya-apa is fájdalmat érez, sír, tudni fogja, hogy ez velejár. Viszont azt is látni fogja, hogy egy ilyen helyzetben az emberek egymásba kapaszkodnak, és bár idő kell hozzá, de képesek ismét folytatni az életet. Ha tehetjük, vigyük el őt is a temetésre, hadd legyen lehetősége neki is elbúcsúzni attól, akit szeret. De ha mégis úgy gondolnánk, hogy magán a szertartáson nincs helye a gyereknek, legalább pár nappal később vigyük el a temetőbe, hogy megadjuk neki ezt a lehetőséget, illetve megadjuk neki a kérdezéslehetőségét is. Jó ötlet ilyenkor adni a gyereknek egy tárgyat, ami az elhunyt rokonhoz tartozott, ami továbbra is összeköti a gyereket vele. A gyászoló gyermek legjobb segítője a gyászoló szülő. Mivel közeledik a Halottak Napja, fogjuk kézen gyermekünket, és vigyük ki magunkkal a temetőbe. Mutassuk meg neki felmenői sírját, vigyünk közösen virágot és mécsest, és meséljünk neki, hogy akinek a sírját látja, milyen ember volt, mit csinált, míg élt, mit szeretett és mit nem. És ha sír a veszteség miatt, ne féljünk, hiszen ebből látszik: képes a kötődésre, a szeretetre.

Miben segít nekem a lelkipásztor?

Nemcsak a temetés körüli teendőket szeretnénk megkönnyíteni az Ön számára. Hanem egy keresztény hiten alapuló választ szeretnénk Önnel együtt megtalálni arra a fájdalommal teli helyzetre, amelyben van. A sok-sok kérdésre, amellyel minden gyászoló szembe találja magát. Lelkigondozói szolgálatunk segítségével szeretnénk, ha Ön bele tudna helyezkedni Krisztus feltámadásának hitébe. Felkínáljuk Ön számára a kapcsolatot, hogy a gyász és a veszteség óráiban támaszra találjon nálunk. Szívesen állunk az Ön rendelkezésére akkor is, amikor személyes beszélgetést kér lelkipásztorától.

Milyen feltétele van az egyházi temetésnek?

Az anyakönyvezett (Anyakönyvi Hivatal pecsétjével ellátott) Halottvizsgálati Jegyzőkönyv („List o prehliadke mŕtveho“) másolatára és a Halotti Anyakönyvi Kivonat („Úmrtný list“) másolatára van szükség csupán.